Mit is kell tudnunk a 101. gyalogezredről?
Az ezredparancsnokság és az ezred egyik zászlóalja mindig Békéscsabán volt elhelyezve. A gyalogsági laktanya 1894-ben épült. Az 1990-es évek elejéig folyamatosan laktanyaként funkcionált. 1996 –tól, egy nagy átalakítás és felújítás után egy gimnázium működik a területén. A megmaradt területen levő épületeket lebontották és helyére 2002-ben egy áruházat építettek.
Mivel az ezred korábban lett megalakítva, mint ahogyan a laktanya készen lett ezért eleinte a katonák magánházaknál voltak elszállásolva.
Az ezred pontos neve: A Császári és Királyi 101. Gyalogezred Alakult: 1883
Alapító: báró Drathschmidt Károly gyalogsági tábornok Állomáshely: Békéscsaba
Tűzkeresztség: 1914. augusztus 30. Rohatyn Emléknap: 1915. április 3. A Gusina magaslat hősi megvédésének napja.
Az ezred, mint kiképzőezred működött az I. világháború kitöréséig. Az ezredbe kifejezetten Békés- Csanád- és Csongrád vármegyéből sorozták a katonákat, azonban legnagyobb részük Békés vármegyéből származott.
Az I. világháború előestéjén a katonai mozgósítás nagymértékben érintette Békés megyét is. A megyéből és a környékéről sorozó 101. gyalogezred részt vett a szerbiai, a galíciai, az olaszországi, a kőrösmezői, majd újra az olaszországi harcokban. Az ezred a háború során nagy veszteségeket szenvedett.
Mezőberény is óriási veszteséget könyvelhetett el. Az első világháborúban 572 katona esett el, (az elesettek közé nem csak a K.u.K. 101. gyalogezredének hősi halottai, hanem a Magyar Kir. 4. Honvédezred hősi halottai is bele vannak számolva, ugyanis nagyon sok mezőberényi szolgált ebben az ezredben is, melynek Nagyvárad volt a központja.) akiknek tiszteletére a Kossuth téren emelték a „Hősök szobra”-t. A szobor avatása 1928 ban volt, és meghívott díszvendég volt a városi és országos katonai elöljáróság mellet a 101-esek egykori szeretett parancsnoka, Panwitz Wilmos ny. ezredes is. Ugyanebben az időben a városi liget mögött 572-db fát ültettek a hősök tiszteletére, melyet Hősök ligetének neveztek el. (Az 1917. évi VIII. tc. elrendelte, hogy minden község és város anyagi erejének megfelelően méltó emléket állítson a háborúban hazájukért életüket áldozó katonái tiszteletére. Békés megye területén a háború után mindenütt Emlékműbizottságok alakultak, s kivétel nélkül minden község és város felállíttatta a maga hősi szobrát az 1920–1930-as években.)
A hősi halottakon kívül a nem személyi vesztesége is óriási volt Mezőberénynek. A gabona és egyéb más termények beszolgáltatása mellett, a lóállományt is nagy veszteség érte. A lovakat katonalónak „besorozták” és mindemellett a lakosság több száz katonaló tartására volt kötelezve. (A Monarchia lóvesztesége az első világháborúban közel 1. 5 millió volt.)
Békéscsabán nem csak az elesettek, hanem a 101.-gyalogezred tiszteletére is állították az emlékművet. A világháborús emlékmű a Szabadság téren található.
A 101-es emlékoszlopot az első világháborús csabai 101-es gyalogezred hőseinek emlékére állította Belanka Mihály, csabai 101-es t. zászlós. Belanka Pál alkotását, a műkőből készített obeliszket 1923-ban avatták fel.
Az első világháború Békés megyétől rendkívüli áldozatokat kívánt. A történeti megye területén élők közül, közel 10. 000 -en haltak hősi halált. A korabeli összehasonlítások szerint a megye a legnagyobb arányszámú veszteséget szenvedett törvényhatóságok között volt.
A nagy emberveszteség "köszönhető" talán annak is, hogy a „jó hírű” ezredet a legveszélyesebb frontvonalakra vezényelték a katonák bátorsága és kitartása miatt.
A békéscsabai központú gyalogezred a Monarchia talán leghíresebb ezrede volt. Híres volt a jó kiállású, erős, tettrekész és bátor bakáiról. Mindemellett már messziről meg lehetett ismerni őket, - és nem csak a sárga parolijukról. A 101-esek mindig igényesek voltak a ruházatukra, a katonai kiállásukra. Amennyire lehetett – gondoljunk bele a front adta lehetőségekbe is – mindig tiszta, igényes szépen karbantartott öltözékben voltak. A 101-esek – mint már említettem - messziről megismerhetők voltak a sárga parolijukról. E miatt „sárgarigó regiment”-nek nevezték őket.
Az ezred kiemelkedett a kitüntetések adományozásakor is. A Monarchia hadseregének 102 gyalogezredből a kitüntetések – az egész hadseregre vetítve – 7-10%-át kapták meg a 101-esek. (Vitézségi érmek, Háborús és sebesülési érmek stb.)
Talán megérdemelnék a hősi halottak, és az összes mezőberényi, - akik végigszenvedték a háborút, - hogy róluk a város valamilyen szintű megemlékezést tartana évente.
Aki bővebben szeretne olvasni a 101. gyalogezred történetéről annak ajánlom figyelmébe a következő műveket.
A két könyv írója egyébként a 101. gyalogezred egyik őrnagya volt.
Makkay Machalek Pál: A 101. császári és királyi gyalogezred története 1883-1918.(kiadva 1928.)
Makkay Machalek Pál: A 101-es zászló alatt: a v. békéscsabai cs. és kir. 101. gy. e. emlékalbuma (kiadva 1934)
Ízelítőnek álljon itt a könyv előszava.
A 101-es zászló alatt (előszó)
Amikor őfelsége Károly királyunk még mint trónörökös, a 2. hadsereg felett 1915 október hó közepén tartott szemléje során látogatásával a 32. hadosztályt is kitüntette, a hadosztály tartalékban levő csapatai által való fogadtatásánál mint a 64. dandár parancsnoka, jelen voltam.
Jelentkezésemet a trónörökös kir. herceg ismert kegyes közvetlenségével fogadta és többek között a következő szavakat intézte hozzám: „Bizonyára örül annak, hogy volt ezredét viszontlátja... büszke lehet arra, hogy ily derék ezred élén vonult a háborúba, mely mindenkor és mindenütt helytállt”.
Ha e mű előszavát ezredünk teljesítményéinek eme legfelsőbb helyről nyert elismerésével vezetem be és hivatkózom a dícsérő elismerések egész sorozatára, melyekkel e teljesítményeket az ezred felettes parancsnokai méltatták, annak bizonyságára teszem; hogy: a 101-eseknek ezredük kiválóságára való büszkesége tárgyilagos ítéleten és nem elfogult önbírálaton alapszik.
Az ezred kiváló hírnevét hősiességével, feltétlen megbízhatóságával, fegyelmezettségével, nélkülözések és szenvedések türelmes elviselésével, valamint sok-sok véráldozat árán érdemelte ki. És amidőn most az ezred eme hőstetteit, legendás küzdelmeit megírandó történetében össze kellene foglalni, ez elé a vállalkozás elé nagy nehézségek gördülnek, mert az ezred erre vonatkozó hivatalos iratai — vett és kiadott intézkedései, naplói, ütközetjelentései stb. — elkallódtak. Pótolhatatlan veszteség volna számunkra, ha ezek az iratok — legalább részben — elő nem kerülnének.
Lesujtó gondolat, hogy az ezred éléggé meg nem becsülhető háborús teljesítményeinek, fényes fegyvertényeinek emléke elhomályosodhatik, feledésbe mehet és hogy az ne örökíttessék meg a történelemben.
Reméljük, hogy a Hadilevéltár kiadásában megjelenő „A Világháború” című műben — esetleg az ezred volt előljáró parancsnokságai iratainak alapján — nemcsak az ezred kimagasló fegyvertényeire, hanem egyéb reá vonatkozó adatokat is találunk, úgyhogy az ezred háborús multja, hacsak nagy vonatkozásokban is, de hitelesen lesz megállapítható.
Akkor fog Makkay őrnagy bajtársunk eddigi munkájának elvitázhatatlan érdeme kitünni! Az ezred történetére vonatkozó, általa már évek óta tartó fáradozással, lankadatlan buzgósággal és szívós törekvéssel gyűjtött adatokat ama támpontok keretébe könnyen be lehet majd illeszteni és így részleteikkel és személyes vonatkozásaikkal kiegészítve, ama meghitt légkört teremti meg, mely egy ezredtörténet kelléke.
Mi 101-esek ezért elsősorban Makkay őrnagy úrnak tartozunk hálával; de hálával tartozunk azon bajtársainknak is, kik gyakran fáradságos munkával összegyüjtött adatokat szolgáltattak az ezred történetéhez.
Utalnom kell még arra, hogy az e mű kiadásából eredő anyagi eredményt hősi halottainknak Békéscsaba főterén emelt emlékművének karbantartására és közvetlen környékének méltó diszítésére fordítják az arra hivatottak.
Aki tehát ezt a könyvet beszerzi, áldoz a kegyeletnek is, mellyel elesett hőseinknek tartozunk, kik királyért és hazáért életüket áldozva, dicsőséget szereztek ezredünknek.
A történeti részhez csatolt album pedig azok emlékét kívánja megörökíteni, kik a 101-es zászló alatt vitézül küzdöttek és akiknek megadatott, hogy a világháború fergetegéből hazakerülhettek.
Jelen mű igen értékes és érdekes adatokkal egészíti ki az 1928. évben megjelent ezredtörténetünket; ha annak összes hézagait és hiányosságait nem is szünteti meg, ez az említett körülményeken, nem pedig a szerzőn múlik.
Fogadjuk tehát e könyvet szeretettel és megértéssel.
Budapest, 1934 augusztus hó.
Cebrówi Grallert Konrád
ny. áll. altábornagy,
az egykori cs. és kir. 101. gy.-ezred
v. parancsnoka.